Eurobot Junior 2015 - nemzetközi robotika verseny

 Június 6-án és 7-én került megrendezésre az Eurobot Junior nevű nemzetközi robotverseny, amelyen magyar diákcsapat először vett részt, és előkelő eredménnyel tért haza. A versenyen induló Hungarian Junior Robot Designers, avagy HJRD a 19 csapatból a 10. helyezést érte el. A versenyen sok ország képviseltette magát. A nemzetek versenyében Magyarország a 3. legjobb lett. Ez a kis lelkes csapat nem csak részt vett egy versenyen, hanem bepillantást is nyert: mi is az a projekt, mi az a határidő, budget, vagy éppen mit jelent a folyamatos fejlesztés és a csapatmunka.

Hosszúnak tűnő, de számunkra túl rövid felkészülést követően úgy gondoltuk (bár korábban nem is álmodtuk) készen állunk a megmérettetésre. Kis robotjaink már nem csak formát öltöttek, de a vezérlésnek/programnak köszönhetően életre is keltek és már lassan azt csinálták, amit mi szerettünk volna.

A verseny Franciaországban volt Párizs mellett. Rövid városnézést követően a verseny napjára ébredtünk. A helyszínen a szponzoraink nevével ellátott egyen pólóban megjelenve már sugároztuk a magyar műszaki professzionalizmust, már rögtön fair partnerként kezeltek minket. A robotharmonizáció keretében a versenybírókat meggyőztük az általunk elkészített robot szabályosságáról és profizmusáról. Elmondhatjuk, hogy kívülállók szerint is a mi kis robotunk volt a legkompaktabb és legmagasabb műszaki színvonalú kivitelezés. De azt is tudtuk, hogy a tesztelésre, fejlesztésre sajnos nekünk volt a legkevesebb időnk. Az első teszteken szembesültünk, hogy pl. a pálya festése nem olyan, mint a miénk volt és a kis robot (Dezső) elkapart a lépcsőn. A csapat számára nem volt lehetetlen, azonnal nekiláttunk a fejlesztésnek, és megszületett a mentő ötlet: ragasszunk csiszolópapírt a lánctalpra. Az ötlet bevált, és a versenyen ezzel már nem volt gondunk, de volt mással és megint mással, azonban sose adtuk fel, mindig megoldottuk a problémát, és egy újabb fejlesztett, „okosabb” Dezsővel vágtunk az újabb és újabb csatákba. Volt, hogy vesztettünk csatát, de volt hatalmas diadalunk is!

Ma már nevetve elmondhatjuk, hogy a szervezők nem csak az előírt 10%-kal döntötték be a pályát, de egy kicsit a franciák felé lejtették is. Mi úgy gondoltuk, megmutatjuk Európának, milyen a magyar mentalitás: nem csak jó hangulatban versenyeztünk, de másik, nehéz műszaki helyzetben lévő csapatokon is segítettünk, hol ezzel, hol azzal. Az egyik csapat egy motort kért kölcsön tőlünk, mert az övék leégett, és csak mi tudtunk rajtuk segíteni. Mi segítettünk és siettünk, hogy ők indulásig helyre tudják hozni a hibás robotjukat. Az egyenes kiesős szakaszba bejutva egy kemény csapatot kaptunk ellenfélnek, mégpedig éppen azt a csapatot, amelyiknek korábban egy motorral segítettünk.

Nehéz csata volt, hiszen nálunk korábban jobban szerepelt csapatról beszélünk. Dezső hasította a pályát, építette a tornyokat, lecsukta az összes csapót, felszökellt a lépcsőn, ahova mérnöki precizitással terítette le a szőnyegeket. Megvan! Éreztük és láttuk. Harsogott a nézőtéren a „ria-ria, Hungária”. A bírók számoltak, és négy ponttal mi nyertünk! De nem, a francia csapat heves, sőt kijelenthetjük, egyedüliként a versenyen már elfogadhatatlan módon reklamált. Belekötött a szőnyeg leterítésébe - mindhiába -, a tornyainkba, és még a „fűszálba” is.

A két versenybíró nem engedett: győzött a Magyar Csapat! De ma már mi is tudjuk milyen is az unfair magatartás. Szereztek egy harmadik bírót, aki új csatát írt elő. Izgatottak és csalódottak voltunk, és talán ezért, talán csak a szerencse forgandósága miatt, másodjára vesztettünk. Senki nem ujjongott, hiszen mindenki tudta, ez nem volt fair. Megtanultuk a leckét. Jövőre olyan robotot építünk, amelyik nem csak néhány ponttal, hanem sokkal többel veri a mezőnyt! Bosszúsak voltunk egy kicsit, de nagyon tetszett a verseny hátralevő része is. Láttuk, hogy az a csapat sem jut sokáig, aki nem a fair play szabályai szerint játszik, és láttuk a győztest is, akit korábban mi már legyőztünk.

A verseny végeztével a szervezők szinte egyedüli csapatként minket tiszteltek meg azzal, hogy odajöttek, személyesen gratuláltak, és bíztattak, hogy jövőre is jöjjünk, mert sokkal több van bennünk. A parkolóban az egész versenyt technikailag segítő lakatos bácsi odajött hozzánk, csakis hozzánk, és tört angol nyelvtudással, de nagy szívvel gratulált, és mondta, hogy a mi kis Dezsőnkben benne van az első hely, de a csapatunk is remek, jövőre nyerjünk!

Élményekkel gazdagabban, érzelmektől kicsit talán túlfűtve vágtunk neki a haza vezető útnak, hátsó ülésen köztünk Dezsővel, a hős kis magyar robottal.

Szabó Márk, 9.B

Köszönjük szponzorainknak a támogatást!